Leggyakrabban az Írás isteni ihletettségét az (1)versre alapozva szokták "bizonyítani"
- Szerintem ez az erőfeszítés több okból elhibázott:
- aki nem fogadja el eleve ezt az állítást, annak semmit nem bizonyít az, hogy ez a szakasz megtalálható a Szentírásban;
- itt a "teljes Írás" csak az Ótestamentumra (OT-ra) vonatkozhat - esetleg csak a Tóra könyveire (hiszen kanonizált UT Timoteus idejében még nem volt )
- több elismert nyelvtudós és fordító szerint a szöveg helyes értelmezése: "A teljes, Istentől ihletett Írás hasznos a tanításra" ... - azaz csak az Istentől ihletett Írás hasznos...
Ezt az értelmezést alátámasztja, hogy Pál a levélben az Írás gyakori felolvasását, hirdetését szorgalmazza. Ezt az Ige hasznosságával indokolja ld.: 2Tim4,2 "hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass"
További, hasonló célra gyakran idézett helyek két csoportot képeznek:
- a (2) -(4) szakaszok lényegében nem az ihletettséget bizonyítják, hanem azt rögzítik, hogy az aktuális iraton nem szabad változtatni [szerzői jogi klauzula]. A (4) tanúskodik arról, hogy a Messiás visszajövetele pecséttel zárja le a vitát.
- (4) és (5) a prófétai szónak (szorosan értelmezve ismét csak az OT általánosan elfogadott könyveire gondolhatunk ) isteni ihletettséget tulajdonít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése