Ádám, hallgatsz?

Hugo van der Goes riportképe a bűnesetről a tv híradásaihoz hasonlóan nem mentes a kisebb pontatlanságoktól: jól felismerhetően almafát ábrázol, pedig ezt a Genezis könyve nem támasztja alá.

• 1.Móz.2,16 Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz...

Feltehetőleg a festő kortársainak szemérmességét elégíti ki az, hogy az emberpár szégyenlősen eltakarja csak 12 éven felülieknek engedélyezett szerveit, pedig Éva még le sem szakította az Ádámnak szánt gyümölcsöt.

• 3,6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

Világos, hogy a fürdőruha-szabászat csak a gyümölcs elfogyasztása után lendült fel, a képen ábrázolt pillanatban pedig az alma még az ágon mosolyog. Ekkor csak a liliomok egyéni kezdeményezése takarta el Éva szemérmét.

Node nem bosszantom tovább a festő barátait amatőr megjegyzéseimmel, inkább szeretném Ádám szerepét átgondolni.

• Ádám, miért hallgatsz?

Gyakran idézik a bűnesetet olyan színezetben, hogy az asszonyt teszik meg főfelelősnek, mert

• az ő szeme ismerte fel a csábító szépséget,
• neki volt kívánatos a gyümölcs,
• ő akart "okos" lenni,
• és ő szakított a fáról.

Ez történetesen igaz is, azonban Éva nem volt egyedül.

Az idézetben kiemeltem, hogy férje vele volt. A képen bemutatott helyzetben Ádám keze ugyanúgy a gyümölcs felé mozdul, mint Éváé, csak az asszony közelebb áll a fához. Mi férfiak minden alkalmat megragadunk, hogy döntéseinket érvényre juttassuk, Ádám előtte is ott volt, akkor miért nem érvényesítette véleményét az élet fájának ügyében?

Ádámok, figyeljünk: jó dolog, ha kerüljük a vitákat. Ne feledjük azonban, hogy mindketten felelősek vagyunk az eseményekért. Semmiképpen nem segít, ha utólag, a "lépcsőházi bölcsességek" szekciójában fejtjük ki, hogy "én tudtam, hogy baj lesz", de az asszonyt, "akit mellém adtál" nem tudtam meggyőzni.

• A házaspár páros játék, győzni csak együtt lehet!