

- Szórejtvény a falon
- Dan 5:25
- És ez az az írás, ...amely fölíratott:
- ”mené mené tekél ú-parszin.”
- 1.) MENE = mina, maneh
- 2). TEKEL = megsebesült, megmérik
- 3) UPHARSZIN (Aramaic) per-as’
- így teljesedett be az írás ...
- Békességetek növekedjék!
Közre szeretném adni a Biblia olvasása és tanulmányozása során született - nem mindíg szokásos - gondolataimat, olvasni szeretném hasonló érdeklődésű, bibliahívő bloggerek véleményét.
I.rész
„Semmi közöm az ügyhöz (a bizottság határozataihoz... )” , ”nem engem korrumpáltak, nem én szövegeztem”; „úgy kerültem az ügybe, mint Pilátus a Credo-ba!...” Sokan védekeznek így indokolt, vagy alaptalan gyanúsítások kereszttüzében. A bibliai eredetű szólás-fordulatot úgy használják, mintha azt mondanák: „én csak a munkámat végeztem, én csak egyszerű hivatalnok vagyok, nincs is döntési jogom...”
Kukkantsunk bele a szólás hátterébe! Pilátus keze tiszta volt?
A passió eseményeiről és Pilátus szerepéről részletesen beszámol János evangelista:
Ján.19,1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; oda járultak hozzá, és ezt mondták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" - és arcul ütötték. Pilátus ismét kiment az épület elé ... "Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne." Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: "Íme, az ember!" Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg!" Pilátus pedig ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek."
Máté így egészíti ki:
Mt 27,24 Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől."
Pilátus ítélete nélkül Jézust nem ölték volna meg, Pilátusé volt a döntés joga. Egyáltalán nem tudta kezét tisztára mosni, hiába nevezte Jézust ártatlannak.
Az apostolok is idézik nevét
A több évtizedes fogságból több hullámban költöztek haza Nehémiás és Ezsdrás vezetésével a megmaradottak Jeruzsálembe. Ezalatt – megszakításokkal – épült a templom és a városfal. A Mindenható megáldotta a vezetők hűségét a Szentíráshoz (a Törvényhez) . Ezt Izrael történelmében másutt is tapasztalhattuk - Ezsdrásnál azonban a képmutatás nélküli, Istenhez feltétlen bizalmat tápláló szellemi vezető kiemelkedő példájáról olvashatunk.
Néhány eseményre hívom fel röviden figyelmeteket – ki-ki önállóan kutathat további hasonló elásott kincsek után.
A rablók is a karavánutakon közlekedtek – nem kis vállalkozás volt ezer kilométeres úton a templom aranykincseit hazaszállítani.
Ezsdrás beszámolója: 8,21 Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak. 8,22 Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják. 8,23 Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.
A 8,22-ben olvastuk: Az őszinteség csodája: ’bárcsak ne döngettem volna korábban a mellemet’!
8,25 Megmértem előttük az Istenünk házának ajándékozott ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, vezető emberei és az egész ott élő Izráel ajándékozott. 8,26 Kimértem és a kezükbe adtam hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat, ... 8,28 Majd ezt mondtam nekik: Ti az Úrnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az Úrnak adott önkéntes ajándék. 8,29 Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg,... 8,31 Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől.
Ezsdrás jegyezte fel az eseményt, amikor a nép megbánva, hogy idegenekkel házasodott össze és eltávolodott Urától, megfogadja, hogy eleget tesz a Törvénynek és elbocsátja a pogány asszonyokat:
Ezsdrás 10,3 Most azért kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket, uramnak és azoknak a tanácsa szerint, akik remegve gondolnak Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni. Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj! Fölkelt tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy e szerint a beszéd szerint járnak el; ők pedig megesküdtek. Akkor fölkelt Ezsdrás az Isten háza elől, és ....(böjtöt tartott) ... sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Azután közhírré tették Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben. Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, (megújítani Istenhez tartozását)... ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből. Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy miatt, meg az esőzés miatt is.
Nehémiás jól látja, hogy nincs ujjáépítés, lelki megújulás a Szentírás üzenetének meghallgatása nélkül. Elrendeli, hogy az évtizedek alatt Istenről elfeledkezett emberekkel ismertessék meg az Úr szavát.
Nehémiás 8,1 Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek. A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtt levő téren virradattól délig (6 órát álltak és figyeltek!), azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. Az írástudó Ezsdrás erre a célra készült szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Mísáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. (a koncert szinpada, a hangosítás-technika és a háttér-kórus.) Neh.8,5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt. Jésúa, Báni, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt (ez már a délutáni program, összesen kb 10 óra!.)Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, (kiscsoportos foglalkozás!) így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek! A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.
"akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző lenni!" - mindíg könnyebb a sebeken szörnyűlködni, mint azokat bekötözni.! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép vezetőjévé!"
1Péter 2,5 ... ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.