Az eleve elrendelés problematikája
- és az idő természete
I. Bevezetés
Az eleve elrendelés (predestináció) tana a keresztény hit logikával nehezen kezelhető, sok részletében talán az emberi ész számára titoknak minősülő eszmék közé sorolható.
Évek óta meg-megújuló érdeklődéssel keresem az Írásokban a témával kapcsolatba hozható helyeket - közben figyelve mások véleményére is.
Arra a következtetésre jutottam, hogy lehetséges, hogy az idő természetrajzát is bevonva, kissé más látószögből vizsgálódva az értelmünk által támasztott nehézségeken túlléphetünk. Egyúttal a Biblia más kijelentéseit is új fényben láthatjuk.
Mit jelent hétköznapi nyelven az eleve elrendelés?
A Mindenható parancsa, rendelkezése kijelöli az ember, vagy egy csoport életútját - anélkül, hogy egyéni döntésnek, szabad akaratnak helyet hagyna. Az ember még a megtérésről, hitre jutásról sem dönt önállóan, szabad akaratából. Ha ez így van, hogyan tehető az egyes ember felelőssé tetteiért, bűneiért; innen csak egy ugrás annak feltételezése, hogy az ember édenkertbeli bűnéért is a Teremtő a felelős - érvelnek sokan.
Az alábbiakban a bibliai kijelentések áttekintésével és idő-szemléletének kibontásával megkísérlem megmutatni, hogy a probléma felszámolható a kérdések rugalmas feltevésével.
Néhány vers a témához....
- Jn. 6.44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.
- Ef. 1.3-12 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.
- Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.
- Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.
- Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.
- Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedtünk* a Krisztusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése